Alex Ferguson nem volt különösebben jó játékos. Végigjárt pár csapatot, játszott a Harmony Row-ban, a Drumchapel Amateursben, a (glasgowi) Queens Parkban, aztán a St. Johnstone-ban, Dumferlineban, rövid ideig a Rangersben, aztán a hetvenes évek elején játékos menedzserként a Falkirkben. De valljuk be, nem váltotta meg a világot - bár eljutott a ligaválogatottságig. Nyilvánvaló, a Rangers volt a klubjai közül a leghíresebb, de a kékek olyan periódusban szerepeltek, hogy szinte mindent a Celtic nyert meg.

Javára szóljon, nem is erőltette sokáig a futballt, és hamar visszavonult. A hetvenes évek elején kis kihagyás után edzősödni kezdett az Ayr Unitedben, de akkoriban a családi élete állt még a fókuszban. Másfél év különbséggel megszülettek fiai. Előbb Mark, majd az ikrek, Jason és Darren. Alex az akkor azt élvonalban szereplő Ayr United csapatánál dolgozott félállásban, majd 1974-ben néhány hónap erejéig az East Stirling gárdáját vezette. Elcsábította őt a St. Mirren.

Tulajdonképpen ott, 33 éves korában kezdődött "igazi" edzői pályafutása. Három idényt töltött a tulajdonképpeni második vonalban, majd 1977 nyarán felhozta a csapatát az akkor tíz csapatos élvonalba. Mi több, bent is tartotta az egyre szebb játékot mutató legénysége. De a St. Mirren már nem vele indult a bajnoki dobogó felé, Fergie-t ugyanis 1978 nyarán leszerződtette az Aberdeen.

Az argentínai világbajnokság nyarán mind a három skót sztárklub új menedzser után nézett. A Celtic Billy McNeill, a Rangers John Greig személyében a korábbi legendás kapitányt kérte fel a posztra, az Aberdeen azonban a hozzájuk képes jelentéktelen múlttal rendelkező, ám a St. Mirrennel feltűnést keltő Alex Fergusonra tett. S bár a következő évben a protestánsok nyerték az FA- és a Ligakupát, a katolikusok a bajnokságot, a következő évek bebizonyították, hogy az Aberdeen csinálta a legjobb vásárt. Ugyanis már a piros-fehérek nyerték a bajnoki címet, holott akadt olyan szakasza a bajnokságnak, hogy a Celtic már tíz ponttal vezetett. Ám az "urak" (Dons, ez az Aberdeen beceneve) áprilisban a legnagyobb riválisának otthonában is nyerni tudtak, így 25 év után újra bajnoki címet szereztek a klubjuknak.

Fergusonék sikere óriási visszhangot váltott ki Skóciában. Azt megelőzően 1965-ben fordult elő legutóbb, hogy nem a Celtic vagy a Rangers nyerte a bajnokságot. Ezzel a sikerrel kezdődött az Aberdeen aranykorszaka. A csapat - Alex Ferguson irányításával - összesen tíz címet nyert el. Háromszor lett bajnok (1980, 1984, 1985) négyszer nyerte el az FA- (1982, 1983, 1984, 1986), és egyszer a Ligakupát (1986), egyszer a KEK-t (1983) és egyszer az európai szuperkupát (1983). A piros-fehérek a nyolcvanas években Ferguson távozásáig csak 1986-ban végeztek a második helynél hátrébb a bajnokságban.

A hazai frontok uralása mellett az Aberdeen a KEK elhódításával jelezte, Alex Ferguson keze alatt valóban Európa egyik legjobb együttese formálódott. A negyeddöntőben például az egy esztendővel később BEK-döntős Bayern Münchent győzte le a skót gárda. A bajorok negyedórával a vége előtt idegenben vezettek 2-1-re és biztos továbbjutónak tűntek, de Alex McLeish és John Hewitt góljával fordított az Aberdeen. Vajon eszébe jutott-e ez a meccs Franz Beckenbauernek vagy Kalle Rumeniggének Barcelonában?

A belga Wattenschied kiverése után a Real Madriddal vívta az Aberdeen a döntőt. Aligha kel ecsetelni, nem esélyesként. De a mély talajon, a szakadó esőben sokat ért a skótok hatalmas harci kedve, akarása. Eric Black gólját még Juanito kiegyenlítette büntetőből, de aztán John Hewitt történelmi találatával a futballtörténelem harmadik skót együttese lett nemzetközi szinten bajnok. Fél évvel később az Aberdeen megmutatta, hogy korántsem véletlen volt a győzelem. Az Athénban a Juventus ellen a BEK serleget megnyerő Hamburger SV is kapitulálni kényszerült a Pittodrie Parkban. Az idegenbeli döntetlen után a skótok otthon 2-0-ra verték a német gárdát. Ferguson a következő két és fél évet még uralta hazai fronton, pedig a sikerek hatására egyre több játékosát környékezték meg gazdag klubok. Elveszítette a Manchester Unitedhez távozó Gordon Strachant is, s akkor még nem is sejtette, hogy nem is olyan sokára életük újra találkozik, de már az Old Traffordon.

Előtte még egy megbízatása akadt Fergusonnak. Már 1985-ben felkérte a skót FA, hogy segédkezzen John Steinnek a válogatott mellett. Minden idők legeredményesebb skót edzőjének akkoriban már sokat rakoncátlankodott a szíve, ráfért a segítség. Stein 1985 szeptemberében a cardiffi Ninan Parkban szívinfarktust kapott a Wales-Skócia mérkőzésen, és már nem tudták megmenteni. Ferguson vette át tőle a válogatottat, az 1986-os világbajnokság végéig.

A cardiffi mérkőzés után a skótoknak még két interkontinentális selejtezőt kellett játszaniuk az ausztrálok ellen. Bár a csatárjátékot rengeteg kritika érte, Glasgowban Cooper és McAvennie bekotort két gólt. Ez meg elég is volt az üdvösséghez, miután a visszavágón az auszik nem tudtak még gólt sem rúgni. Skócia sorozatban negyedszer jutott ki a világbajnokságra, s első három alkalommal nem élte túl a csoportmérkőzéseket sem. Ferguson remélte, hogy a rendkívül szerencsétlen sorsolás (Dánia, NSZK, Uruguay) dacára most megszakad a rossz sorozat. Tévedett. Főleg azért, mert nem számított arra, hogy a 270 perc alatt egyetlen gólt sem tudtak rúgni a csatárai.(A skótok egyetlen gólját a németek ellen Gordon Strachan lőtte). Hiába játszottak Hiába játszottak 89 percen át emberelőnyben képtelenek voltak a kapuba találni és kiestek.

1986 őszén a Manchester United szerződtette a legeredményesebb aktív skót edzőt. Fergie a vörös ördögök kedvéért otthagyta az Aberdeent s a válogatottat is. Eleinte rosszul alakult a sorsa Manchesterben, mert azért szerződtették, hogy végre bajnokságot nyerjen a csapat -Sir Matt Busby töretlen bizalma ellenére -, de majdnem kirúgták. Aztán az 1990-es kupagyőzelemmel hirtelen megváltozott minden, a Manchester United száguldani kezdett a sikerek sugárútján.

Alex Ferguson a tíz skóciai titulus mellé már rengeteget nyert a vörös ördögökkel is, amivel ő lett a futballtörténelem legsikeresebb menedzsere! Már rég beérte mentortá és jelképét, a huszonhat címig jutó Jock Steint. Az első embert, aki brit edzőként teljesítette azt, amit Ferguson. 1967-ben megnyerte a BEK-et, a hazai kupát és a bajnokságot is. Sőt még a Ligakupa is az övé lett! A mostani triplázással Alex Ferguson mindörökre a futballtörténelem legnagyobb edzői közé lépett.

Alig néhány nappal a Barcelonai diadal után közölték a Downing Streeten, hogy - Tony Blair szinte példátlan közbenjárásával - II: Erzsébet angol királynő már a következő lehetséges alkalommal lovaggá üti a Munkáspárt odaadó hívét. Sokan tippelték, hogy a 2000. esztendő kitüntetési listáján ott lesz a Manchester United edzője is, Tony Blair felgyorsította az ütemet. Alex Ferguson már fél évvel korábban júliusban lovaggá ütötték. Az új lovag egyébként mindössze a második skót futballszakember, aki megkapta e titulust - aligha kel mondani, hogy Matt Busby volt az első. Edzői munkáért mindössze hárman emelkedtek nemesi rangra, kettejükön kívül Sir Alf Ramsey, az 1966-os világbajnok válogatott szövetségi kapitánya.

Ferguson megköszönte mindenkinek a kitüntetést, akinek csak illett, majd hozzátette, a játékosaitól nem vára el, hogy az öltözőben Sir Alexnek titulálják: "Szólítsanak csak továbbra is nyugodtan főnöknek - mondta, majd hozzátette: legalábbis szemtől szemben. Mert a hátam mögött úgy is úgy hívnak, ahogy akarnak."

A lovaggá ütése valamint a triplázást követő évben nagyon speciális érzés ragadta el. Tudta, hogy az előző év teljesítményét gyakorlatilag lehetetlen teljesíteni. Tökéletesen "bevált" a jóslat. Az év során botrányba keveredett a klub, miután lemondta a leghíresebb nemzeti kupasorozatát, az FA-kupát, hogy a klubvilágbajnokságon szerepelhessenek. Ezt leszámítva azonban az év nem sikerült rosszul, bár kiestek a Bajnokok-ligája negyeddöntőjében a Real ellen, de Ferguson irányítása alatt 97 gólt termeltek a bajnokságban, és 18 pontos előnnyel nyerték meg a ligát, ami mondani sem kell új rekord. 2000/01-ben ismét nyert a csapat bajnokságot, amivel Ferguson lett az első menedzser, aki egymást követő három évben is a legjobb lett csapatával. Ekkor szerezte meg a Uniteddel a 14. címét, amivel lehagyta a "csak" tizenháromig jutó Bob Paisley-t. A szezont az európai hadszíntéren ismét kudarccal zárta a főnök, hiszen megint kiestek idő előtt a Bl-ből.

Ez után, Ferguson rájött, hogy kell a csapatba vérfrissítés, és akkori brit rekordnak számító fontért (19 millió) leigazolta Ruud Van Nistelrooyt, a holland gólzsákot. Még ugyanebben az évben új csúcsnak számító 28 millió fontot áldozott Veronra, aki nem vált be. Az év során túl sok volt a védelmi hiba, ami arra vezethető vissza, hogy rengeteg klasszis, ámde nem zongoracipelő játszott a csapatban, aminek köszönhetően a bajnokság elúszott. Februárban meggondolta magát a főnök, és mégis a maradás mellett döntött (Szeretett volna egy időben visszavonulni). Azt mondta, hogy amíg egészséges - ráadásul Bobby Robson példáját látva - nem vonul vissza. Ekkor gyorsan aláírta új 3 éves szerződését, de a szezon ismét rosszul sült el Európában. Kiestek a Bl elődöntőjében a Leverkusen ellen, és összetört Ferguson álma, hogy hazájában játszhassa a Bl döntőt.

Tanulva a védelmi hibákból a nyáron leigazolta 29 millió fontért Rio Ferdinandot, aki ezzel a legdrágább (és egyik legjobb) védőjévé vált. Tökéletesen beváltotta Ferguson elképzeléseit, vele megszilárdult a védelem. Elejével pedig nem így indult sőt! A Premier Leagueben még sosem kezdett rosszabbul a csapat. A lehetséges 18 pontból mindössze 9-et sikerült összegyűjteni, de az Arsenal ellen 2-0-ra megnyert meccsel beindult a United henger: Nistelrooy vezérletével (43 gólt rúgott a szezonban!) begyűjtötte Ferguson és a csapata a következő bajnoki címét.

A következő évben leigazolta többek között Ronaldot, Sahat, Tim Howardot, Klebersont, és Djemba-Djembát is, de az év megint rosszul sült el. Rio Ferdinand buta hibája miatt (elfelejtette a doppingvizsgálatot) a csapat is bűnhődött. Kiválásával a United védelme rosszul működött el is úszott a bajnokság. Európában ismét kudarcot vallott a gárda, mert a negyeddöntőben (Howardnak és Ivanovnak a bírónak közreműködésével) kisestek a Porto ellen. A kudarcot azért enyhítette az FA-kupa győzelem, ahol 3-0-ra verték a másodosztályú Millwall együttesét.

Az idei szezon kész katasztrófa volt Fergusonnak. Semmit nem nyert a csapat. Az FA-kupában volt a legtöbb esélyük, de hiába voltak az egész meccsen nyomasztó fölényben. a 11-es rúgásoknál elpártolt a szerencse a csapattól.