A Zöld-foki-szigetekről származó Larsson 1993. október 13-án, egy Finnország elleni mérkőzésen mutatkozott be a nemzeti tizenegyben, és első világversenyére sem kellett sokat várni. 94-ben, az amerikai világbajnokságon, már csapata meghatározó játékosa volt. Ezt támasztja alá a románoknak lőtt továbbjutást érő gólja a negyeddöntőben, valamint parádés szólógólja a harmadik helyért vívott mérkőzésen, a bolgárok ellen. A svéd csapat végül bronzéremmel tért haza a tengerentúlról.

Az 1996-os Eb és a 98-as Vb kimaradt nem csak az ő, de az egész válogatott életéből is, ám kétezerben már ott volt a holland belga közös rendezésű kontinensviadalon. Mivel azonban 99 őszén nyílt lábszárcsonttörést szenvedett ezért nem tudott maradandót alkotni a tornán.

Nem úgy, mint a torna után. A 2001-es szezonban ugyanis összesen 53 találatával európai Aranycipős lett, s lendülete kitartott a 2002-es Vb-ig is. A seregszemlén 3 góllal járult hozzá a nyolcaddöntőben búcsúzó válogatottja teljesítményéhez.

A vb után aztán egyszer már visszavonult a válogatottból, ám egyetlen meccsre visszatért. Sajnos… 2003 áprilisában, a Puskás-stadionban épp a magyarok ellen játszott újra a svéd gárdában. Az eredmény ismert.

Ekkor úgy tűnt valóban csak minket magyarokat tüntetett ki válogatott béli játékával a svéd klasszis, ám a hatalmas nyomásnak köszönhetően beadta a derekát, honfitársai több mint 100 ezer aláírást gyűjtöttek össze a visszatérése érdekében, és egészen mostanáig újra játszott a svéd válogatottban.

"Az én időm lejárt a nemzeti csapatban, vége" - nyilatkozta a 34 éves támadó, aki 93 válogatott fellépésén 36-szor volt eredményes.

Larrson a klubszinten a Celtic Glasgowban lett elismert futballista, majd két éve az FC Barcelonához szerződött. A katalán klubbal idén megnyerte a Bajnokok Ligáját, a döntőben a svédkét aszisztal járult hozzá az Arsenal két vállra fektetéséhez. Nem mellékesen mindkét szezonjában spanyol bajnok lett, ugyanakkor családi okokra hivatkozva a következő idényt már nevelőegyesületében, a svéd Helsingborgban kezdi.